Mi a személyiség?
A személyiségünk röviden megfogalmazva az, ami egyedivé, mindenki mástól megkülönböztethetővé tesz bennünket. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma személyiség. A személyiségünk hatással van életünk minden területére (barátságok, párkapcsolat, munka stb.), ahogy életünk minden területe és eseménye is hatással lehet személyiségünk formálódására.
Az emberek személyisége nagyon összetett, rengeteg tényező összjátékaként alakul ki, fejlődik tovább. Az öröklött jellemzők (pl. temperamentum) mellett nagyon nagy szerepük van a tapasztalásoknak, életesemények megélésének is.
Éppen ezért, minden, ami velünk – vagy akár őseinkkel – valaha történt meghatározza személyiségünket és ezen keresztül a világhoz való viszonyulásunkat, gondolkodásunkat, érzelmi életünket.
A személyiség kialakulása egy folyamat, mely születéskor – vagy már azt megelőzően – kezdődik, életünk első huszonegy néhány évében a legintenzívebb, de jó esetben egész életen át tart.
Ha tudjuk azt, hogy a személyiségfejlődésre nagy hatást gyakorol mindaz, amit megtapasztalunk, átélünk, akkor már aktívan kereshetünk olyan lehetőségeket, melyek a harmonikus személyiségfejlődéshez segíthetnek hozzá. Így jutunk el az önismeret fogalmához.
Mi az önismeret?
Az önismeret nem más, mint saját személyiségünk, azaz érzéseink, gondolataink, viselkedésünk és ezek egymással való kölcsönhatásainak a felismerése, megértése. Azaz saját működésünk mozgatórugóinak felfedezése. Amennyiben megérjük, hogy bizonyos helyzetek, emberek miért hoznak ki belőlünk adott érzéseket, gondolatokat és viselkedést, máris nagy lépést tettünk személyiségünk fejlődésének irányába.
Önismeretre a hétköznapok során is szert tehetünk, ha megfigyeljük és megértjük saját reakcióinkat és mások ránk adott reakcióit. Ezek alapján rájöhetünk arra, hogy mi az bennünk, ami hatékonyan működik, jólétünk szolgálatában áll (pl. kitartásunk miatt elérhetjük céljainkat) és mi az, ami hátráltat bennünket (pl. kritika hatására rendre sokkal rosszabbul teljesíthetünk). Ha látjuk, hogy mik az erősségeink, akkor tudjuk, hogy mire alapozhatunk. Ha látjuk, hogy mi az, ami nehézséget okoz számunkra (pl. kritika hatására önértékelésünk összeomlik), akkor megpróbálhatjuk a negatív következményekkel járó reakcióinkat megérteni, majd átalakítani olyan módon, hogy saját vágyainkat, céljainkat szolgálhassák.
