Miként képesek a gondolataid befolyásolni az általad érzékelt valóságot? Esettanulmány
Egy nagyon kedves külföldi barátom a minap a magyar feleségével látogatta meg hazánk külföldön lévő nagykövetségét ügyintézés céljából. Ha lehet ezt mondani, finoman szólva sem voltak velük kedvesek és segítőkészek, cserébe elég bunkók ahhoz, hogy még én is felháborodtam, pedig ott sem voltam. A történet gondolkodásra késztet, álljunk meg egy kicsit és nézzünk a mélyére.
Mi lehetett a rossz bánásmódnak az oka? Szimplán magyar mentalitás? Rossz kedve volt az illetőnek? Fáradt? Komplexusai vannak?
Mindenesetre a magyar feleség és a külföldi férj is megalázva érezte magát a nagy semmiért, és a nő szégyenkezve sírta el magát. Véleményem szerint SENKIVEL, főleg indíttatás nélkül nem lehet méltatlanul bánni, csak azért, mert nem szimpatikus, vagy mert nekünk valami problémánk van otthon, a munkahelyünkön, saját magunkkal, vagy akárkivel és akármivel.
Nézzük miként képesek a gondolataink befolyásolni az általunk érzékelt valóságot?
Minden embernek van egy beépített filmje vagy memóriája, amely tárolja életének összes korábbi tapasztalatát, eseményét és gondolatát. Évezredeken keresztül a társadalom, a propaganda, a vallásos hiedelmek, az egyéni vélemények és tapasztalatok mind-mind hatással voltak erre a programra. A legtöbb ember élete ezeknek a tárolt programoknak a gyűjteményén alapul. A viselkedésükre, hiedelmeikre, tetteikre, gondolataikra és szavainkra mind hatással van más emberek befolyása. Másképp fogalmazva: nem jutnak el oda, hogy a saját életüket éljék, mert az alapján élnek, hogy milyen program lett náluk felépítve. Gondolj egy mozi vetítőgépére! Behelyezik a vetítőbe a filmet, és egy fénysugár kivetíti a képet a vászonra. Az emberre vonatkoztatva ez a fénysugár a valódi önmagunk vagyunk, a filmünket a korábbi tapasztalataink szűrőjén át nézzük, az életünk pedig ennek a forgatókönyvnek alapján bontakozik ki.
Például az az ember, akinek filmje tele van rasszizmussal, minden tőle eltérő bőrszínű embert kisebbrendűnek tekint anélkül, hogy egyáltalán tudomása lenne erről a hiedelméről. A világ azon részein, ahol folyamatos harcok dúlnak a különböző vallási csoportok között, az egyes csoportok tagjai képtelenek az igazi embert meglátni más vallások híveiben – kizárólag a saját filmjükön vagy gondolatgyűjteményükön keresztül tudják szemlélni a másikat. Nem látják az életét, ugyanis egyetlen címkére vagy szóra – például hindu, muszlim vagy keresztény – redukálták.
Egy kisebbrendűségi komplexusban szenvedő ember mindenre az alkalmatlansággal, gyenge önbecsüléssel, csekély önbizalommal és folyamatos önkritikussággal kapcsolatos gondolatok szűrőjén át tekint. A tükörbe nézve nem bírják elviselni azt, amit ott látnak. Negatív színben látják az életüket, a filmjükön megőrzött gondolataik alapján.
Azonban bármilyen filmen keresztül nézünk is éppen, attól az még nem az élet.
Arra kell törekednünk, hogy ne foglalkozzunk a filmmel, mert azok más emberek, valamint a társadalom véleményét tükrözik – legjobb esetben is csupán a képzeletünk szüleményei, nem pedig az életünk.
