Te megbecsülöd magad?

Az önbecsülés jelentéséről vagy inkább jelentőségéről!?

Az önbecsülés nem egységes fogalom. Van egy belső, és egy külső önbecsülésünk, mindegyikre szükségünk van, mindegyik nagy hatással van ránk, ám más-más módokon alakulnak ki: az egyiket ajándékba kapjuk, a másikat mi magunk szerezzük meg.

A köznyelvben az önbizalom, önbecsülés, önértékelés, magabiztosság szavakat gyakran egymás szinonimáiként használják. Ha kicsit mélyebben szeretnénk foglalkozni a kérdéssel, akkor érdemes röviden tisztázni a különbségeket.

Önbecsülés vagy önértékelés: önmagunkhoz fűződő érzelmi viszonyulásunk, ahogy azt értékeljük, amik és amilyenek mi magunk vagyunk. Viszonylag állandó és stabil tulajdonságunk, értéke lehet magas, vagy alacsony.

Önbizalom: sokkal inkább a szituációtól függ, valamely adottság vagy teljesítmény függvénye. Lehet, hogy valakinek nagy az önbizalma bizonyos sportok terén, míg a művészetekben teljesen elveszettnek érzi magát. Egy elismerő mondat, vagy kellemetlen megjegyzés szintén nagyon erősen hat az önbizalmunkra, így az önértékeléshez képest az nagyon is hullámzó lehet.

Magabiztosság: egyfajta hozzáállást tükröz, ahogy a társas kapcsolatokban fellépünk. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a magabiztosság mögött magas önbecsülés áll, mert előfordul, hogy pont az ellenkezőjét, a bizonytalanságát akarja elrejteni az illető.

Az önbecsülésnek három aspektusa van:

– önmagunkba vetett bizalom: az eredményes cselekvésbe vetett hitünk

– önmagunkról kialakított kép: tisztában vagyunk saját magunkkal

– önmagunk szeretete: elégedettek vagyunk önmagunkkal

Akkor vagyunk rendben, ha ez a három aspektus egyensúlyban van.

De miért fontos ez?

Az hiszem ma már nem kell bebizonyítani, hogy az egészséges mértékű önbecsülés nem valami kiváltság, hanem személyiségünk egyik legfontosabb jellemzője. Ha az önbecsülésed a helyén van, akkor reálisan látod magadat, ami azt eredményezi, hogy meg tudod szabni a határaidat. Elkerülhetsz olyan kellemetlen helyzeteket, amiben azzal, hogy igent mondasz valakire vagy valamire, ,,megerőszakolva” saját akaratodat és igényedet nemet mondasz saját magadra.

Hogyan mondj igent saját magadra?

Ha felismerted, hogy nincs rendben az önbecsülésed, változtatni akarsz, és az a kérdésed, hogyan?

  1. Ismerd meg önmagadat: a saját magadról alkotott kép és hogy mások milyennek látnak.
  2. Fogadd el saját magadat: senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái, de vállald fel magadat, ha hibáztál és nézz szembe vele.
  3. Légy őszinte magadhoz: néha hazudunk saját magunknak, ez egy védekezési mechanizmus, hosszú távon ez nem megoldás.
  4. Cselekedj: hiába rendelkezel valamilyen tudással, ha ezt nem ülteted át a gyakorlatba és nem követik tettek, akkor nem lesz eredmény és fejlődés.

Maarit Johnson, stockholmi pszichológus több évtizede kutatja az önismeret fontosságát és az alábbi konklúziót fogalmazta meg.

,,Az önbecsülés szerepét szinte ahhoz hasonlíthatnánk, amit az alapzat jelent a ház számára. Maga az építmény, mely az attitűdjeinkből, érzelmi reakcióinkból és viselkedésünkből tevődik össze, ezen az alapon áll, bár ennek legtöbbször nem is vagyunk tudatában. Ha az alap jól megépített és stabil, akkor a ház is szilárdan áll jóban-rosszban, sőt, akár még egy kisebb földrengést is kibír. „(35. oldal)

Az erős önbecsülés megvéd bennünket a válságok és kudarcok során, egyfajta rugalmas védő szivacsként működik, ami köztünk és a külvilág között meghúzódva fedez minket a nagyobb sérülésektől. És ami semmiképp nem elhanyagolható tény, hogy önbecsülésünk a viselkedésünket és választásainkat is befolyásolja.

 

Forrás, további olvasnivaló:

Maarit Johnson (2008): Önbecsülés és alkalmazkodás